Aktuális kérdés az amerikaifutball világában a negyedik kísérlet-szituációk megoldása. A Belichick-féle döntést eléggé kivesézték és még fogják is egy darabig elemezgetni. Az első reakciók arrogáns és rossz hívásnak tartották. Azonban már a mérkőzés után nem sokkal megjelentek cikkek, melyek statisztikai adatokkal támasztották alá a döntés helyességét. A vita inkább a két tábor között folyt, folyik: a konzervatív edzők és kommentátorok illetve a rizikót felvállaló edzők és az őket támogató szakírók, statisztikusok szópárbaja ez.
Már leírtam a véleményem a húzással kapcsolatban. Jó döntés volt nekimenni 4. és 2-nek, de rossz döntés volt elhasználni két időkérést előtte. Maga a play szintén jó választásnak tűnik (bár pont két ilyen play nem jött össze közvetlenül ez előtt). Utólag még abban is lehet okoskodni, hogy ha a Patriots hagyja a Colts-ot gyorsan TD-t szerezni, azzal időt spórolnak Brady-nek eljutni egy mezőnygól kísérletig. Ez viszont már történelem, de egy olyan play, amiről sokáig lehet még beszélni.
Számomra inkább általában véve a negyedik kísérleteknél hozott döntések kérdését hozta előtérbe ez a mérkőzés.
Mit tehetünk negyedik kísérletnél?
- Puntolunk, ezzel átadjuk a labdát és a támadás lehetőségét az ellenfélnek.
- Az offense megpróbálja megtenni a szükséges pár yardot az első kísérlethez. Ha nem sikerül, az adott mezőnypozícióból jöhet az ellenfél.
- Trükközik a csapat (fake punt). Ha nem sikerül, szintén az ellenfél következhet.
Mindegyik rizikós (mint szinte minden az amerikaifutballban). Ám egyértelműen a punt a legkevésbé amerikaifocis megoldás. Nem szívesen mond ugyanis le a csapat a támadás és ezzel a pontszerzés jogáról. Utóbbi kettőben legalább benne van a támadás folytatásának és ezzel a pontszerzésnek a lehetősége (és mennyivel menőbb, ha összejön).
Manapság a profi futballban nem szeretnek kockáztatni negyedik kísérleteknél. Még negyedik és egyre is a rúgást választják sokszor. Véleményem szerint nehéz elemezni ezeket a döntéseket, mivel minden szituáció más és más, éppen ezért az edzőnek az adott mérkőzés képe alapján kell dönteni. Rengeteg tényező számít;
- a labda helyzete a pályán (saját térfélen vannak-e, mezőnygóltávolság, stb.),
- hány yardot kell megtenni az első kísérlet eléréséhez
- a támadósor erőssége (képes-e megcsinálni a csapat azt a pár yardot)
- az ellenfél védekező egysége képes-e megállítani az offense-t
- eredmény (kell-e mindenképpen pontot csinálni?)
- az ellenfél offense-ének erőssége, az adott mérkőzésen mutatott formája
Ezen tényezők befolyásolják elsősorban az edzőket a döntésükben, és nem elhanyagolhatóak az érzelmek és megérzések sem.
Szóval sok összetevős egy ilyen döntés és általában gyorsan kell dönteni.
Sajnos, profi fociról lévén szó, a legtöbbször a legkevésbé kockázatosnak látszó hívás történik, a punt. Pedig az utóbbi napokban láthattuk, hogy statisztikusok kimutatták, hogy egy punt erősen csökkentheti a az adott csapat győzelmi esélyeit. Ugyanakkor, ha nem sikerül negyedik kísérletre megcsinálni a first downt, az eredmény látványos. Ez az ami miatt a profi edzők inkább a rúgás mellett döntenek kiélezett helyzetben. A saját és csapatuk hírnevét féltik és legfőképpen edzői megítélésüket.
A magyar amerikaifutballban sincs ez másként, csak itt nem dollármilliókról beszélünk, hanem kinti minták átvételéről. Minden csapat célja a győzelem. Azonban mindenki arra építi az offense-ét (a másik oldalon a defense-ét), hogy három kísérletből kell megtenni 10 yardot. Pedig a szabályok erre négy kísérletet biztosítanak. Mindjárt más lenne a foci képe, ha mindenki 4 kísérletben gondolkozna. Elsősorban valószínűleg izgalmasabb lenne a játék, de hát ez az, amit az edzők el akarnak kerülni. Minél kockázatmentesebben győzni.
Bár nem lehet összehasonlítani az NFL-t az MAFL-lel, de tegyünk egy próbát. Először is az látszik, hogy a magyar csapatok többször próbálkoznak megoldani a negyedik kísérleteket. Míg az NFL-ben a csapatok meccsenként átlagosan az esetek 11,63%-ban mennek neki negyedikre (2008-as adat), addig itthon ez a szám az alapszakaszban a Divízió 1-ben 34,26% , a Divízió 2-ben még nagyobb, 40,31%. (Megjegyzés: sajnos a Div. 2-ről elérhető adatok elég korlátozottak.)
Ebből is látszik, hogy ha nincsenek akkora elvárások a csapatokkal, edzőkkel szemben, mennyivel kockázatvállalóbbak. Ez szerintem mindenképpen jót tesz a hazai focinak.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a sikeres negyedik kísérletek a következőképpen alakultak:
NFL - 38,84% (2008)
Div. I. - 32,65%
Div. II. - 30,77%
Az érdekesség kedvéért megnéztem az egyetemi div 1 számait is. Ott meglepő módon csa k az esetek 17,47%-ában próbálnak negyedikre nekimenni, de ha már nekimennek, akkor 49,09%-ban meg is szerzik a first downt.
Az alapvetően kijelenthető, hogy a punt nem ördögtől való dolog, sőt nagyon fontos és hatékony része az amerikaifutballnak, de egy kis kockázatvállalás sosem árt.
Legutóbbi kommentek